„Saját karmikus hajlamainkat és szokásainkat követve, rabul ejt minket az az illúzió, hogy az élet valóban létező, és tévesen maradandónak véljük a dolgokat, noha ennél nem is járhatnánk messzebb az igazságtól. Épp attól várjuk a boldogságot, ami valójában szenvedéshez vezet. A tünékeny, múlandó örömöknek élünk, ahelyett, hogy az az időtlen, végső boldogság felé törekednénk.”
Lopön Csecsu Rinpocse
